9.rész és a 2.évad 12.rész
2012. ápr. 1. 20:19 - írta Hope89Countdown
Másnap reggel szinte kiugrottam az ágyból, amikor megláttam magam mellett Jasont. Mindenre emlékeztem, de már nagyon megbántam. Hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy. - mondogattam magamba, miközben felvettem a köntösöm és kimentem a szobából. Gyorsan csináltam magamnak egy nagyon erős kávét és felültem a pultra. Mereven magam elé bámultam, miközben szürcsölgettem az életmentő löttyöt. Még időben ki kell dobnom a lakásból, lehetőleg úgy, hogy vissza se jöjjön.
Vettem egy nagyon mély lélegzetet és letettem magam mellé a poharat. Ki kell dobnod! Aztán fel kell hívnod Tomot és találkoznod kell vele! - utasítottam magam a fejemben. Könnyedén leszálltam a pultról és a nappaliba csoszogtam, hogy összeszedjem a ruháit. Miután megvoltam ezzel halkan a hálószobába mentem. Csak álltam ott az ágy előtt a ruháival a kezemben és néztem. Hogy csináljam?
- Francba is! - dobtam rá idegesen a ruháit, mire laposakat pislogott. - Kelj fel és húzz el! - mondom keményen, de nem nagyon érdekelte, csak feltolta magát a kezeivel és úgy nézett rám. - Süket vagy?
- Jól hallak, nyugi. - mosolyodik el.
- Elmegyek lezuhanyozni, de mire végzek te már nem leszel itt és a múlt éjszakát semmisnek fogjuk tekinteni. - mutogatok rá és határozottan megfordulok.
Hangosan csuktam be magam mögött a fürdőszoba ajtaját, hogy ő is hallja és végre elmenjen. Megtámaszkodtam a mosdókagylón és farkasszemet néztem a tükörképemmel. Koncentrálj a munkádra! Ne ragadj le megint Jason-nél. - ismételgettem magamba, miközben levettem a selyemköntösöm és beálltam a zuhanyzóba. Nem érdekelt, hogy vizes lesz a hajam, úgyis hülyén nézett ki, hogy csak a felét sütöttem be tegnap.
Miután már teljesen szétázott a bőröm magam köré csavartam egy törülközőt és kiléptem a hideg kőre. Csendben a hajamat kezdem fésülgetni, hátha hallok valami kis neszt, ami arra utal, hogy még mindig a lakásban van Jason. De semmi nem történt. Megkönnyebbülve raktam le a kefét és kiléptem a nappaliba. Körbejártam az egész lakást, hogy biztos legyek benne, hogy már nincs itt és szerencsére tényleg elment.
Mivel ma egy kicsit borongósabb és esősebb idő volt, ezért egy farmernadrágot és egy lenge felsőt vettem fel. A hajammal nem csináltam semmit, hagytam, hogy lazán a vállamra hulljanak a tincsek.
Később készítettem magamnak egy késői reggelit és miközben azt majszolgattam felhívtam Tomot, hogy megbeszéljem vele a mai napot.
***
Fogságban
A következő 2 napban alig láttam Tomot. Folyton úton volt és az utazással kapcsolatos dolgokat intézte el. Mivel nem akartam, hogy mindent egyedül kelljen csinálnia, ezért megbeszéltük, hogy segítek neki berendezni Noah szobáját. Kicsit úgy éreztem magam, mintha a közös fiúnk bútorait válogatnánk, de mindig hamar eszembe jutott, hogy nem így van.
A vásárlás nem tartott sokáig, az ízlésünk szinte mindenben megegyezett, úgyhogy hazafelé Tom megkérdezte, hogy nincs-e kedvem beugrani Billékhez, akik nem messze laknak Berlintől. Mivel semmi akadályát nem láttam és egyébként is régóta megszerettem volna ismerni őt és a feleségét beleegyeztem.
- És Eve meg a baba mikor jönnek? - kérdezem, miután már meguntam a csendet.
- Holnapután. - válaszolja. - De ne aggódj, Eve nem fog nálunk sokáig lakni. Már nézegettem neki a városba lakásokat. - mosolyog rám, mire bólintok.
- Az jó. - bámulok ki az ablakon. - Egyébként hogy hívják Bill feleségét?
- Lauren. Nagyon kedves, biztos jóba leszel vele.
- Mióta vannak együtt Billel?
- Már lassan 6 éve, de 4 éve házasodtak össze. - válaszolja bólogatva. - Amikor megmondta, hogy elveszi a lányt leakartam beszélni. Hülyének tartottam, mert csak 2 éve ismerkedett össze vele. Ki az, aki 22 évesen feleségül vesz valakit? Csak Bill. - neveti el magát. - De ezek szerint jó, hogy nem hallgatott rám, mert még mindig boldog vele.
- Hát akkor tényleg jobb. - mosolygok rá. - És milyen messze laknak?
- Már csak pár perc.
Ahogy kiértünk a Berlin legzsúfoltabb pontjaiból egyre több családi ház bukkant fel. Kicsit hasonlított a mi utcánkhoz, talán annyi volt a különbség, hogy itt több ház felépült már és népesebbek az utcák is.
- Itt is vagyunk. - parkolt le Tom.
Miután kiszálltam az autóból jobban szemügyre vettem az előttem lévő házat. Nagy kerítés ölelte körbe a zöld udvart, ahol 2 kutya kezdett el ugatni és ugrálni, ahogy meglátták Tomot. Kicsit tartózkodva indultam el a kapuhoz, mert mindig is féltem a nagy kutyáktól.
- Nem bántanak, csak boldogok. - mosolyog rám Tom, majd előre megy, hogy kicsit lenyugtassa őket.
Vége...
2012. márc. 27. 19:23 - írta Hope89Sziasztok! Már nagyon régóta rágódom ezen a kérdésen és igazából nagyon nehezen lépek be már a blogomba, szóval végül úgy döntöttem, hogy befejezem az írást! Már egyszer volt olyan egy régebbi blogomba, hogy ugyanezt írtam, de 1-2 hónap múlva megnyitottam ezt az oldalt és folytattam. De érzem, hogy ez most nem így lesz. Biztos, hogy hiányozni fog a sok visszajelzés és az, hogy tudtam, sokan olvassátok a történeteimet, de már kezdek felnőni, más dolgok is érdekelnek, a hétvégéket általában nem itthon töltöm, hanem a barátaimmal és már nincs időm írni. Azon még gondolkozom, hogy az eddig megírt következő befejezetlen részeket felrakjam-e. Sajnálom, hogy végül is ez lett. Most lett volna 1 éves a blog április-ban, de most már mind1. :) Nem fogok semmit sem letörölni, ha valaki akarja még elolvashatja a részeket vagy nem tudom. (:
<3
Részlet a 9.részből
2012. márc. 25. 17:10 - írta Hope89- Francba is! - dobtam rá idegesen a ruháit, mire laposakat pislogott. - Kelj fel és húzz el! - mondom keményen, de nem nagyon érdekelte, csak feltolta magát a kezeivel és úgy nézett rám. - Süket vagy?
- Jól hallak, nyugi. - mosolyodik el.
- Elmegyek lezuhanyozni, de mire végzek te már nem leszel itt és a múlt éjszakát semmisnek fogjuk tekinteni. - mutogatok rá és határozottan megfordulok.
***
Hamarosan!
Nektek melyik...?
2012. márc. 15. 14:20 - írta Hope89
Sziasztok, ez a bejegyzés egy kicsit eltér a többitől. :) Szeretném, ha leírnátok komiban, vagy a chatbe, hogy nektek melyik sztori tetszik jobban? Fogságban vagy Countdown? Amelyikre több lesz a szavazat, ahhoz többször számíthattok részre! (: És ez egy olyan, hányan olvassák a blogomat felmérés is. Úgyhogy, ha egyébként nem szoktatok komizni, vagy csak nagyon ritkán most kérlek tegyétek meg! :D
Köszönöm. :3 <3
8.rész - Hívatlan vendég
2012. márc. 8. 20:57 - írta Hope89Sziasztok! Hu nagyon régen volt már rész itt, de nagyon nem volt kedvem nekiállni. Részben azért, mert az előzőhöz alig kaptam komit. Szóval, most aki elolvassa kérem dobjon egy komit, mert örülnék, ha látnám, hogy mennyien olvassátok ezt. (: Aki benne van az Alien csoportban, az láthatta is, hogy az egyik nap feltettem ott egy kérdés, hogy érdekel-e még valakit, mert nagyon bizonytalan vagyok. Előre is köszönöm. :)
- Neked is szia. - forgatom meg a szemeimet. - 1 perc. - súgom oda Tomnak és elindulok a másik irányba, hogy ne halljon. - Most éppen randizom.
- Örülök, mert bele kéne húznod. Egyre több embert kell elbocsájtanom.
- Én próbálok sietni, de nem tudom pár nap alatt elérni, hogy teljesen megbízzon bennem.
- Akkor találj ki valamit, mert ha így haladsz, akkor le is fújhatjuk...
- Rendben, hamarosan meglesz. - támaszkodom neki egy fának és nagy levegőt veszek. - Az email-em megkaptad?
- Igen, az előbb olvastam el.
- Oké. Most visszamegyek Tomhoz. - mondom és hátrapillantok az említetthez. - Szia.
Kinyomom a mobilom és visszateszem a táskámba. Kicsit sem mondhatom, hogy Adam most ezzel megnyugtatott, de legalább tudom, hogy a képzeletbeli kis órám elég gyorsan ketyeg.
Lassan visszaindultam Tomhoz, aki már egy padon ült és a telefonját nyomogatta. Mikor mellé értem én is leültem és keresztbe tettem a lábam.
- Nincs baj? - néz rám, mire megrázom a fejem.
- Csak az anyukám volt. - válaszolom mosolyogva, mire bólint. - Azt hiszem ideje lenne visszaindulni, még el kell készülnöm a vacsihoz.
- Persze, menjünk. - állunk fel és visszaindulunk a kocsihoz. - Olyan 8-ra érted megyek, az jó? - bólintok egyet és rámosolygok.
Udvariasan kinyitja nekem a kocsi ajtaját, majd mikor beülök becsukja mögöttem és ő is beszáll. Útközben mesélt pár dolgot az öccséről és a többi banda tagról. Próbált minél több információt megosztani velem a rövid út alatt, hogy tudjam milyenek.
- Köszi. - mondom, mikor megállt a lakásom előtt. - Csörgess majd meg, ha itt vagy és rögtön lejövök.
- Rendben. - bólint.
- Szia. - köszönök el tőle és kiszállok az autójából.
A lépcsőzés során átfuttatom a fejemben, hogy melyik ruhámat kéne felvennem, mert nincs valami sok időm a válogatásra. Miután kinyitottam az ajtót a fürdőszobába mentem és gyorsan beálltam a zuhany alá. Nem kellett kapkodnom, mert azért volt pár órám, de késni se szerettem volna már megint.
Amikor végeztem a fürdőben a szobámba mentem és felvettem egy bugyit meg egy melltartót, majd egy egyszerű térdig érő ruhát választottam ki a szekrényből és kiraktam az ágyra. Elkezdtem a hajamat besütni, de nagyon béna voltam. Folyamatosan megégettem az ujjaimat. Még a felével se voltam kész, amikor valaki csengetett, ezért felcsatoltam a hajamat és belebújtam a rövid, selyem köntösömbe. Pár mozdulat kioldottam a zárakat és nagyra tártam az ajtót.
Kishijján rosszul lettem a látványtól, ami biztos az arcomon is meglátszódott, mert a vendégemnek lehervadt a mosoly az arcáról.
- Mit keresel itt? - kérdezem idegesen.
- Gondoltam meglátogatlak. - vonja meg Jason a vállát. - Megkaptad a virágot?
- Igen és szépen landolt is a kukában. - válaszolom keményen, de nem nagyon hatja meg.
- Bemehetek? - néz a hátam mögé. - Vagy így akarsz beszélgetni?
- Sehogy se akarok. - engedem be magam mellett morogva.
Tudom, hogy milyen akaratos és hogy addig úgyse menne el, amíg nem kapja meg, amit akar. Jobb engedni és talán előbb megszabadulok tőle.
- Szép kis lakás. - ül le a kanapéra és rögtön el is terül rajta.
- Érezd magad otthon. - dünnyögöm az orrom alatt és a fürdőbe megyek, hogy kisminkeljem magam.
- Készülsz valahová?
- Muszáj válaszolnom? - fintorodok el a tükörképemnek, mire megjelenik az ajtóban.
- Csak azért, mert nem fogom rövidre zárni. - támaszkodik neki a falnak. - Szóval le is mondhatod vagy akár magaddal is vihetsz.
- Már most felidegesítettél. - rakom le a szempillaspirált és a nappaliba megyek, hogy felhívjam Tomot. - Biztos nem akarsz elmenni?
- Eltaláltad. - fekszik le ismét a kanapéra és onnan mosolyog rám. Legszívesebben letörölném az arcáról azt a fölényes mosolyt, de inkább hátat fordítok neki és a fülemhez emelem a mobilom.
- Szia. - szólal bele Tom a mély hangján.
- Szia, öhm ne haragudj, de le kell mondanom a ma estét. Sajnos az egyik barátnőm kórházba került és be kell mennem hozzá. - hazudom, mire Jason röhögni kezd mögöttem. Intek neki, hogy maradjon csendben, de amilyen bunkó folytatja.
- Semmi gond. - mondja. - Mi történt?
- Autóbaleset. - válaszolom röviden.
- Majd holnap hívj fel, ha már ráérsz. Esetleg eljöhetnél ide hozzám, megnézhetnénk egy filmet vagy rendelhetünk valami kaját...
- Mindenképp. - mondom mosolyogva. Még beszélgettünk pár percet, de aztán elbúcsúztam tőle és kinyomtam a mobilom.
- Hát ez nagyon megható volt. - ül fel Jason, mire bemutatok neki. - Vele is ugyanolyan drogmámorban szexelsz, mint régen velem?
- Fogd be! - emelem fel a hangom. - Semmi közöd hozzá. Egyébként se beszélj róla úgy, mintha ez nálunk olyan mindennapos dolog lett volna. Ha 3-szor csináltunk bedrogozva, akkor már sokat mondok.
- Adriana, csak ketten vagyunk a szobában, nem kell még így is hazudnod. - emeli fel a szemöldökét, amivel jobban felidegesít. Utáltam, hogy ilyen higgadt tudott maradni mindig, minden helyzetben. - Szexi ez a köntös. - áll fel és közelebb jön hozzám. - Van alatta valami?
- Jason, ne álmodozz. - teszem csípőre a kezem. - Különben is randizgatok most valakivel, nem fogok veled lefeküdni.
- Engem nem zavar, ha találkozgatsz mással. - rántja meg a vállát. - Én is dugok más nőket.
Nem mondom, hogy ez nem esett rosszul, de próbáltam legalább nem kimutatni. Nem láthatja, hogy fájdalmat okoz, mert akkor tudná, hogy még érzek iránta valamit és azt könnyen kihasználná.
- Undorító vagy. - fintorodok el, de abban a pillanatban elkapja a derekam és szorosan magához húz. Annyira hirtelen volt ez a mozdulat, hogy még levegőt is elfelejtettem venni, nemhogy tiltakozni tudtam volna.
- Most mégis hozzám simulsz és úgy látom nem zavar nagyon. - mosolyodik el pimaszul.
- Eressz el! - súgom, de még magam se hiszem el, hogy tényleg ezt akarom.
Mélyen a szemébe nézek és átölelem a nyakát. Lassan beszívom az illatát és mintha elborulna az agyam. Lábujjhegyre állok és a szájához közelítek. Időközben felélednek a lepkék a gyomromban és őrült módjára kezdenek ott repkedni. Amikor összeérnek az ajkaink rögtön előbújik belőlem a vadmacska és tépni kezdem a száját. Ő is bevadul és felvesz az ölébe, majd a kanapéhoz visz és lefektet rá. Egy mozdulattal kibontja a köntösöm masniját és én kibújok belőle.
Már nem volt esély visszalépni, túlságosan is tetszett ez a helyzet és nem voltam elég erős eltolni magamtól és ellent mondani neki. Egy pillanatra sem jutott eszembe sem Tom, sem a munkám sőt még az sem, hogy ez talán majd később kiderülhet, pedig lehet, hogy kellett volna...
2. évad 11.rész - Nekünk mikor lesz?
2012. márc. 1. 21:08 - írta Hope89Sziasztok! Hát nem mondhatnám, hogy olyan nagy inspirációt kaptam, de azért örülök, hogy kicsit többen írtatok! :DD Remélem ez is tetszeni fog. ((: Jó olvasást!
1 órát voltam bent a fürdőszobában. Akárhányszor megfogtam a kilincset meggondoltam magam és inkább visszaültem a földre. Nem akartam Tom szemébe nézni, sőt egyáltalán nem akartam őt látni. Szinte már utáltam őt, azért amit tett. Később viszont már átfordult bennem ez az érzés és tudni akartam, hogy miért titkolta el előlem.
- Tom. - szólaltam meg, mikor beértem a konyhába és megláttam, ahogy ott ül. Ő rögtön megfordult és fel is állt. - Ülj vissza. - kérem és a vele szemben lévő székre leültem. - Találtam egy...
- Tudom. - szakít félbe és rendíthetetlenül tartja a szemkontaktust. - Nem titkoltam el, csupán tudtam, hogyha megmondom, akkor semmi esélyem nem lenne nálad.
- Ez akkor sincs rendben. - rázom meg a fejem. - Ki ez a nő?
- Akkor ismerkedtem meg vele, amikor odautaztam pár éve. Jóba lettünk és egyedül ő volt, akivel tényleg beszélgetni tudtam Billen kívül. Szóval az egyik este berúgtunk... nagyon. Nem figyeltem a védekezésre, csak megtörtént. - süti le a szemét. - Nem akartam, hogy elvetesse, szóval megígértem neki, hogy támogatni fogom. Talán 6 vagy 7 hónapos terhes lehetett, amikor nagyon megromlott a barátság köztünk.
- Soha nem jártatok? - kérdezem reménykedve.
- Nem. - válaszolja röviden. - Szóval megkértem, hogy költözzön hozzám. Nem akartam, hogy egyedül legyen, amikor elkezdődik a szülés. Időközben elmondta nekem, hogy többet érez, mint barátság és próbáljuk meg egy családként, de én nem akartam. Hiányoztál. - sóhajtja el magát. - Amikor megszületett Noah nagyon boldog voltam, minden egyes percet vele töltöttem. Aztán kaptam egy telefont Billtől, hogy hazajöhetek végre. Mivel Eve semmiképpen nem akart idejönni, ezért döntenem kellett. Vagy te, vagy a fiam. Mivel iszonyatosan hiányoztál, ezért téged választottalak, de hamarosan visszautazom hozzájuk meglátogatni őket. - néz rám. - Sajnálom, tudom, hogy hülye voltam, mert nem mondtam el.
- Tom, már teljesen megértem. - bólintok egy aprót. - Én sajnálom, hogy nem hallgattalak meg előbb, de össze voltam zavarodva.
- Nem hibáztatlak, én is ki lettem volna akadva. - mosolyodik el, mire felállok és odasétálok mellé.
- Mesélj róla. - ülök bele az ölébe és a mellkasának döntöm a fejem. - Noahról.
- Már lassan 2 éves lesz és nagyon eleven. Mindig oda kell figyelni, mert bármire felmászik és onnan nagyon könnyen leesik. - neveti el magát csillogó szemekkel. - Egyszer bemászott a szekrénybe és órákig kerestük őt, aztán később kiderült, hogy elaludt a ruhákon.
- De aranyos. - mosolyodok el. - És Eve miért hívott fel az egyik nap?
- Állítólag nem kapta meg a pénzt, amit elküldtem. De nem tudok hinni neki, már volt olyan, hogy hazudott nekem és másra ment el az, amit adtam neki.
- Értem. - mondom és átkarolom a nyakát. - Csak te ne hazudj nekem többet.
- Nem fogok, ígérem. - csókol meg lágyan.
A délután folyamán befejeztük a maradék pakolást és végre úgy nézett ki a ház, ahogy mindketten látni szerettük volna. Már egyáltalán nem haragudtam Tomra, boldog voltam, hogy megtudtuk beszélni. Vacsorára rendeltünk 2 pizzát és befészkeltük magunkat a nappaliba a hatalmas tv elé. Az egyik kedvenc sorozatom ment, úgyhogy nagy szemekkel figyeltem az eseményeket. Egy csöndes és izgalmas résznél viszont megcsörrent Tom telefonja és szinte eldobtam a pizzát, annyira megijedtem. Miközben a szívverésemet lassítottam le ő felvette a telefont és lenémította a tv-t.
- Igen? - szólalt bele Tom.
- Szia. Beszélnem kell veled, fontos, úgyhogy ne rázz le. - hallottam meg egy halk női hangot. Tétován oldalra néztem és megláttam, ahogy Tom hátrahajtotja a fejét és a plafont kezdi bámulni.
- Mond.
- Rohadt nagy bajban vagyok. Kifognak lakoltatni innen és alig van már pénzem. Nem tudok sehova se menni.
- Mi van? - kérdezi idegesen. - Hova szórod el a pénzt? Mit csinálsz vele, hogy nem tudod kifizetni a lakbért?
- Én semmit. - habogja. - És ne kiabálj velem! Én se vagyok boldog emiatt a helyzet miatt, te nem tudod milyen nehéz egyedül nevelni egy gyereket. Te elmenekültél!
- Ezt fejezd be, jó? - emeli fel a fejét és szinte szikrákat szór a szemével. - Nincs semmi dolgot az ég egy adta világon, csak azt hogy neveld Noaht. Kapsz pénzt, nem is keveset és ne hazudd azt, hogy nem kapod meg! Jól tudom, hogy már rég elköltötted.
- Én sem lehetek tökéletes! - kezd el kiabálni a nő is. - Szóval segítesz, vagy nem?
- Holnap küldök pénzt, veszel 2 repülőjegyet és idejössz! - jelenti ki, mire kikerekednek a szemeim.
Most idehívta ezt a nőt?
- Én oda nem megyek! Az még rosszabb, mint itt lenni.
- Nem kérdeztem. - mondja hűvösen. - Idejössz és ha itt lesztek, majd kitalálunk valamit. Most megyek. Szia. - nyomja ki és a dohányzóasztalra dobja a telefonját.
Én csak némán nézem őt és arra várok, hogy megszólaljon de csak csendben bámul előre, szóval muszáj lesz nekem mondanom valamit.
- De ugye ez a nő nem fog itt lakni egy napig sem? - kérdezem halkan, mire rám pillant.
- Nina, kérlek ne nehezítsd meg te is ezt.
- Én csak nem akarok vele egy fedél alatt lenni, sőt egy légtérbe sem. Had érezzem magam rosszul, ha arról van szó, hogy a pasim gyerekének az anyja idejön hozzánk... - húzom fel a térdeimet. - Sokkal több dolog húz téged hozzá, mint hozzám jelen pillanatban, szóval félek és tényleg nem akarom, hogy idejöjjön.
- Nina... - ölel át és az ölébe húz. - Ha ő lenne a fontosabb, akkor nem hagytam volna őket ott és jöttem volna el ide hozzád. - puszilja meg a fejem. - Szeretlek, de nem hagyhatom, hogy a fiam éhezzen, mert az anyja nem képes bánni a pénzel.
- Vedd magadhoz Noaht és ezt a nőt küld vissza. - motyogom a pólójába, mire elneveti magát.
- Bárcsak megtehetném. - mondja halkan.
- Nekünk mikor lesz gyerekünk? - kérdezem hirtelen, amiért még én is meglepődök.
- Hát... nem tudom. - simogatja a hátam. - Majd, amikor már te sem leszel az. - neveti el magát, mire megütöm a mellkasát.
- De kis szemét vagy. - bújok hozzá vissza. - Én már egy felnőtt nő vagyok.
- Tényleg? Bizonyítsd be! - csúszik le a keze a hátamon.
Megfogom a másik kezét és lassan becsúsztatom a pólóm alá, egészen a melleimig, majd ráteszem az egyikre a kezét. Felnézek az arcába és a nyakát kezdem csókolgatni.
- Na szerinted még mindig az vagyok? - súgom a fülébe és hátradöntöm a kanapén. Leveszem róla a felsőjét és végighúzom a körmeimet a mellkasán. Hallom, ahogy elhagyja egy mély sóhaj a száját, mire elmosolyodok. - Ennyire ne éld bele magad. - szemétkedek vele.
- Ne csináld. - szűkíti össze a szemeit, mire elnevetem magam. - Ne légy ilyen, Nina.
- De-de. - hajolok le hozzá és megcsókolom. - Majd talán máskor. - szállok le róla gyorsan és elindulok a lépcső felé. - Lefekszem aludni.
2. évad 10. rész - Valóság
2012. febr. 28. 16:02 - írta Hope89Sziasztok! Köszönöm azoknak a komikat, akik írtak. ((: Sajnos egyre kevesebben írjátok le a véleményeteket, ami nagyon rossz. Persze, nagyon örülök, hogy valakik minden részhez írnak valamit, de azért jó lenne, ha csak néha-néha mások is komiznánok. Tényleg tök jól esne és erőt adna, mert mostanában nincs valami nagy ösztönzésem.... Jó olvasást!
Miután elszállt a meglepődöttségem odamentem hozzá és hagytam, hogy megöleljen és bemutatkozzon.
- Diana Schiller vagyok és nagyon örülök, hogy végre találkozhatunk. - engedett el, mire elmosolyodtam. Egész kedvesnek tűnt, szerencsére.
- Hát akkor, ha ez is megvolt, akkor leülhetnék vacsorázni. - szólalt meg apa, mire bólintottam.
Az előételnék nagy volt a csend, senki nem akart megszólalni, ahogy láttam. Miután a főételt is mindenki megkapta meguntam a hallgatást és megszólaltam.
- Szóval, mióta ismeritek egymást? - nézek apára és Diana-ra felváltva.
- Körülbelül 1 éve találkoztunk és olyan 4 hónapja kezdtünk neki a kapcsolatnak. - válaszolja Diana nagy mosollyal az arcán.
- Már 4 hónapja együtt vagytok? - kérdezem meglepődve.
- Nem akartam addig elmondani, amíg egy kis idő el nem múlik. - néz rám apa bocsánatkérően.
- Nem baj, csak hát már akkor régóta ismeritek egymást. - mosolyodok el mire bólintanak.
Utána apa is kérdezősködött rólunk, de mi próbáltunk röviden válaszolni és semmi furcsát nem mondani. A múltról egy szót sem ejtettünk. Gondolni se merek rá mi lenne, ha megtudná, hogy Tom volt az, aki régen elrabolt és iszonyat sok pénzt kért váltságdíjnak.
Miután a desszertet is elfogyasztottuk és a teraszon kibeszélgettünk magunkat, Tommal úgy döntöttünk, hogy ideje lesz végre hazamenni. Rövid búcsúzkodás után kocsiba ültünk és elindultunk.
- Annyira durva, hogy apának van valakije. - mondom kifelé bámulva az ablakon.
- De legalább kedves a nő. - mosolyog rám, mire bólintok.
- Tudod, sose gondoltam bele, hogy apának kell egy nő. Mindig azt hittem, hogy anya halála után egyedül lesz örökre. És nem azért, mert nem akartam, hogy legyen valakije, csupán sose gondoltam bele. - néztem rá.
- Megértem, biztos furcsa most ez neked.
- Már nem. Amikor megláttam Dianát, akkor az volt, de most már úgy érzem, hogy ez tök normális.
- Igen és legalább egy kicsit elterelte rólunk a figyelmet. - neveti el magát, mire bólintok.
Szinte rögtön le is feküdtünk aludni, amikor hazaértünk. Mindketten nagyon fáradtak voltunk és mivel tudtuk, hogy holnap még rengeteg pakolás vár ránk, nem is akartunk mást csinálni, csak pihenni. Tom szorosan átölelt a paplan alatt és egy puszit adott a nyakamra. Elmosolyodtam, de szinte rögtön eszembe jutott az, hogy titkolózik. Mivel most már elég késő volt felhozni ezt a témát, inkább megígértem magamban, hogy majd holnap beszélem meg vele ezt.
Reggel előbb ébredtem fel, mint Tom, ezért halkan kikeltem az ágyból és a fürdőszobába csoszogtam. Hideg vízzel megmostam az arcomat és a fogamat, majd visszamentem a hálószobába, hogy felöltözzek. A leghalkabban próbáltam átvinni pár dobozt a gardróbba és szerencsére sikerült úgy, hogy nem ébresztettem vele fel Tomot.
Leültem a földre, hogy kényelmesen betudjam pakolni az alsó fiókokba a fehérneműimet és kihúztam az egyik részét. Amint megláttam, hogy Tom ruhái vannak ott rögtön visszaakartam tolni, de megakadt a szemem egy fehér borítékon. Kis gondolkozás után megfogtam, majd behajtottam az ajtót. Nem volt lezárva, ezért könnyedén kinyitottam és kihúztam belőle a tartalmát. Pár fénykép és egy levél volt benne. Az első kép láttán rögtön kikerekedett a szemem és szinte ki akart szakadni a szívem a mellkasomból.
Tom egy kisfiút tartott a kezében és egy szülinapi torta mögött álltak mosolyogva. A kép aljára nagybetűkkel pedig ez volt írva: "Tom és Noah Kaulitz".
Legszívesebben sírva fakadtam volna, de nem akartam beismerni a csalódást. A következő fényképen már egy nő is volt. Valószínűleg ő telefonált Tomnak a napokban. Ismét Tom kezében volt a kisfiú, de itt már nem voltak annyira boldogok, mint az előzőn. A nő kifejezetten mérgesnek tűnt, Tom pedig elfordította tőle a fejét.
Miután szétbámultam a képet széthajtogattam a levelet is és olvasni kezdtem magamban.
"Tom,
küldök pár új képet a fiúnkról, remélem örülsz neki. Nagyon hiányzol neki is és nekem is. Tudod, nem vagyok képes megérteni azt, hogy miért hagytad itt a kisfiad egy olyan nő miatt, akivel már évekkel ezelőtt szakítottál. Talán még van időd meggondolni magad és visszajöhetsz ide. Én várok rád...
Eve."
Éreztem, ahogy a könnyek egyre jobban csípni kezdik a szemeimet, ezért hagytam, hogy kicsorduljanak és lecsússzanak az arcomon. Leraktam a levelet a padlóra és a kezembe temettem az arcomat. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz.
Összerándultam, amikor mocorgást hallottam a hálószobából, úgyhogy gyorsan visszaraktam a borítékba a képeket és a levelet, majd próbáltam úgy visszahelyezni, ahogy volt.
Még annyi időm volt, hogy letöröljem a könnyeimet, majd Tom kinyitotta az ajtót és ott állt előttem álmos szemekkel.
- Máris nekiálltál? - kérdezi és leül mellém. Én csak bólintok egyet, mert érzem, hogyha meg kellene szólalnom, akkor kitörne belőlem a bőgés. - Baj van? - simít végig az arcomon, mire megrázom a fejem és elfordulok tőle. Az egyik dobozban kezdek el kutakodni és engedem, hogy a hajam belehulljon az arcomba. - Nina, hazudsz!
- Most ne, kérlek. - mondom halkan és felállok, aztán elindulok a fürdőszobába.
- Nina, most hová mész? - kérdezi és utánam jön, de csak intek neki egyet, hogy most inkább hagyjon békén.
Bezárom magam mögött az ajtót, majd leülök a földre és mereven bámulok magam elé. Van egy gyereke. És nem is szólt róla. Egy szóval sem említette, hogy van egy fia. Ismét csalódtam benne, pedig annyira el akartam kerülni ezt. Ő mégis megint megbántott...
2. évad 9. rész - Titkok és egy ismeretlen nő
2012. febr. 21. 20:09 - írta Hope89Sziasztok! :D Kicsit késtem a résszel, tudom. Ezért bocsi. :D Viszont remélem ez tetszeni fog és nem lett nagyon béna :") Köszönöm az előzőhöz a komit mindenkinek. Jó olvasást.
A következő pár napot pakolással töltöttem. Nem akartam rögtön az összes cuccomat elvinni oda, majd szépen folyamatosan átkerülnek az új házba. Apával nem beszéltem még a dologról, nem akarom, hogy tudjon a szakításról. Ő imádta Adam-et és mindig azt mondogatta, hogy egymáshoz vagyunk teremtve és hogy majd ő lesz egyszer a férjem. Biztos kiakadna, ha megtudná, hogy már egy másik férfival élek.
- Tom. - kiabálom el magam miközben az egyik dobozzal tartok az emeletre a hálószoba felé. - Átvennéd? Csörög a telefonom. - kérem, mire kiveszi a kezemből és én felveszem a mobilom. - Igen?
- Nina, tegnap kétszer is hívtalak. Mit csinálsz? - hallom meg apa ideges hangját és. Még jó, hogy a telefon egyiket sem jelezte.
- Semmit, csak elfoglalt voltam,bocsi. - sétálok a konyhába és felülök a pultra. - Baj van?
- Nem, nincs. - válaszolja már nyugodtabban és a háttérből hangokat hallok. - Egy perc. - mondja halkabban.
- Van ott valaki? - kérdezem kíváncsian. Apa régen nem nagyon szerette, ha vannak nálunk még akkor sem, ha rokonok látogattak meg.
- Igazságszerint igen. - szólal meg egy kis hezitálás után. - Történt pár dolog, amiótanem jársz haza rendszeresen. Már egy ideje be akarok neked mutatni valakit, de csak most jött el az idő, szóval valamikor átjöhetnél Adammel vacsorázni. - lassan kifújom a levegőt a tüdőmből és félve kimondom, azt amit még nem akartam.
- Szakítottam Adammel.
- Tessék? Nina, miért? - kérdezi egy kicsit hangosabban. Kínomban a számat kezdem harapdálni és a válaszon gondolkozom.
- Mert már nem éreztem úgy iránta, mint régen és most valaki mással vagyok. Szóval, akkor majd én is bemutatok neked valakit. - mosolyodok el, mire sóhajtást hallok a vonal másik végéről. Lelki szemeim előtt látom az arcát, ahogy a kezébe temeti és megcsóválja a fejét. Tipikus apa.
- Rendben.
Hallom ahogy Tom lefut a lépcsőn, majd bejön a konyhába és eltátog egy "Ne lustulj."-t. Megforgatom meg a szemeimet és leugrok a pultról, hogy elinduljak utána a kocsihoz.
- Most mennem kell, apa, de akkor holnap este találkozunk.
- Rendben, vigyázz magadra.
- Szia. - köszönök el, majd kinyomom a telefont. - Remélem holnap estére nincs terved. - mosolygok Tomra és kiveszek a kocsiból még egy dobozt.
- Nincs, miért? - néz rám és visszaindulunk a házba.
- Apa meghívott vacsizni, szóval hivatalosan is bemutatlak.
- Az jó. - néz rám, miközben befelé lépkedünk. - Bírom őt, jó fejnek tűnt még amikor utoljára beszélgettünk.
- De rossz vagy. - nevetem el magam és lerakom a dobozt az ágyra. Körbenézek a szobában és elkönyvelem magamba, hogy gyorsan el kell majd tüntetnem innen ezeket a dobozokat, mert valami iszonyat rumlisnak tűnik a szoba így.
~A szoba (dobozok nélkül {xd})~
- Ezek az utolsók, szóval már csak ki kell pakolni. - ül le a földre és nekitámaszkodik a falnak.
- Rendben. - ülök le mellé és a vállára hajtom a fejem. - Szeretlek. - puszilom meg a nyakát.
- Én is Barbie baba. - elmosolyodtam a név hallatán és még jobban hozzá bújtam. Percekig így voltunk ott és még lettünk is volna, ha nem csörren meg Tom telefonja. Gyors rápillantott a kijelzőre, majd felpattant. - Egy perc. - motyogta is kiment a szobából. Nagy szemekkel néztem utána és próbáltam megérteni, hogy mi volt ez. Sose ment el, ha valaki hívta. Mindig elintézte előttem a telefonjait. Pár másodperc döbbenet után felálltam a földről és az ágyhoz lépkedtem, majd leültem rá. A dobozokban kezdtem turkálni, de egyszer csak meghallottam Tom hangját, ezért abbahagytam a zörgést és figyelni kezdtem. - Nem... Most nem tudok beszélni... Majd később visszahívlak... Muszáj?... Ne nehezítsd meg... Ha fenyegetőzöl, akkor kinyomom... Ígérem... Szia.
Próbáltam nem félreérteni a dolgokat és bemagyarázni magamnak, hogy csak az öccsével beszélt, de nagyon nem annak tűnt. Amikor visszajött mosolyt erőltettem az arcomra és úgy viselkedtem, mintha semmit nem hallottam volna az előbb.
- Segítesz ezeket bevinni a gardróbba? - kérdezem, mire bólint és odajön hozzám...
Másnap egész délután a ruháimat pakolgattam és próbáltam otthonosabbá tenni a szobákat egy kicsit. Sajnos a tegnap történt dolgot nem tudtam kiverni a fejemből és folyton visszahallottam a beszélgetést a fejemben. Rákérdezni meg nem akartam, mert ha titkolni akarja, akkor úgyse fogja elmondani az igazat.
Este 7 felé kezdtünk el készülődni apához, de nem túloztam el nagyon. Egyszerűen öltöztem fel és a sminkem is minimális volt. Kicsit lehangolt, hogy rögtön már az elején titka van Tomnak előttem, de próbáltam ezt nem kimutatni előtte.
- Kész vagy? Mehetünk? - jön be a fürdőszobába, mire leteszem a szemceruzát és elindulok utána.
Az autóban furcsán nyomasztó volt a hangulat. Egy szót sem szólt hozzám, ami még jobban idegesített annál, hogy titkolózik. Egy idő után, már nem bírtam a csöndet ezért vettem egy mély levegőt és kinyitottam a szám.
- Baj van? - nézek rá, mire hanyagul megvonja a vállát az utat figyelve.
- Miért?
- Túl csendes vagy. - válaszolom neki, mire rám néz egy másodpercre.
- Hát te se vagy valami beszédes ma.
- Igen, egy kicsit izgulok. - nézek ki az ablakon és leparkol a nagy ház elé, ahol még pár éve a mindennapjaimat éltem. - Semmilyen utalást ne tegyél, jó? - fogom meg a kezét, mire bólint.- Akkor menjünk. - kinyitom az ajtót és bizonytalanul kirakom a lábam a földre.
Útközben Tom átkarolja a derekam, mire rámosolygok. Amikor már csak pár méter volt köztünk az ajtóval, az kinyílt és apám vigyorgós arcával találtam magam szemben. Mosolyogva öleltem át a nyakát, majd pár másodperc múlva elengedtem és hátrébb léptem.
- Apa, Ő itt a barátom Tom. - mutatom be neki. - Tom, Ő itt Joseph Schubert az apukám. - mosolyodok el, mire kezet ráznak.
- Örülök a találkozásnak. - mondja Tom, mire apa bólint és elengedik egymás kezét. Szerencsére, ahogy látom apa szimpatizál vele, szóval rossz már nem lehet az este.
- Gyertek beljebb. - félreáll az ajtóból és mi bemegyünk mellette.
Rögtön finom illatok csapják meg az orromat, amitől egyből az étkező felé kezdek lépkedni. Amikor meglátom azt asztalt kikerekednek a szemeim és megtorpanok.
- Miért 4 embernek van megterítve? - kérdezem és hátrapillantok apára.
- Mondtam neked, hogy valakit be szeretnék mutatni. - válaszolja és int egyet a konyha felé. - Remélem te is úgy megszereted majd, mint én. - nyújtja ki a kezét az érkező egyed felé.
Egy 30-as nő jelenik meg apa mellett és kedvesen rám mosolyog. A haja világos barna és csak a válláig ér. Szolidan van felöltözve, de nagyon csinosan. Ennek ellenére még mindig nem tudom hova tenni őt.
Visszamosolyogni valahogy elfelejtettem, ezért csak némán néztem őket másodpercekig és próbáltam feldolgozni azt, hogy apának van egy élettársa...
Részlet a 2.évad 9.részéből
2012. febr. 20. 19:56 - írta Hope89
- Én is Barbie baba. - elmosolyodtam a név hallatán és még jobban hozzá bújtam. Percekig így voltunk ott és még lettünk is volna, ha nem csörren meg Tom telefonja. Gyors rápillantott a kijelzőre, majd felpattant. - Egy perc. - motyogta is kiment a szobából. Nagy szemekkel néztem utána és próbáltam megérteni, hogy mi volt ez. Sose ment el, ha valaki hívta. Mindig elintézte előttem a telefonjait. Pár másodperc döbbenet után felálltam a földről és az ágyhoz lépkedtem, majd leültem rá. A dobozokban kezdtem turkálni, de egyszer csak meghallottam Tom hangját, ezért abbahagytam a zörgést és figyelni kezdtem. - Nem... Most nem tudok beszélni... Majd később visszahívlak... Muszáj?... Ne nehezítsd meg... Ha fenyegetőzöl, akkor kinyomom... Ígérem... Szia.
~Hamarosan!~
2. évad 8. rész - Valaminek a folytatása
2012. febr. 9. 20:40 - írta Hope89Sziasztok! Kicsit előbb sikerült befejeznem most az új részt. ((: Köszönöm azt a kevéske komit, amit az előző részhez kaptam, de remélem ide kicsit többen leírjátok majd a véleményeteket. Jó olvasást!
A fejem Tom vállán volt, be volt hunyva a szemem, de nem aludtam. Éreztem ahogy a keze felsiklik a derekamról a hátamra és lassan simogatni kezd. Libabőrös lettem az érintésétől. Elmosolyodtam és még jobban hozzábújtam. Jól esett, hogy ennyire közel van hozzám, legszívesebben el se mozdultam volna tőle.
- Éhes vagyok. - szólaltam meg pár perc csönd után és felnéztem rá. Mosolyogva nyúlt le a kanapé mellé és mellém rakta a ruháinkat. - Olyan kényelmes vagy, nem akarok felkelni. - hunytam le a szemeimet, mire elröhögte magát.
- Miattam maradhatunk is. - mondja vigyorogva, de hirtelen felülök.
- Nem lehet, akkor éhen halok. - nézek rá, mire feltolja magát.
Nehézkesen felveszem a ruháimat, aztán felkötöm a hajamat a fejem tetejére és Tomhoz fordulok, aki próbálja kifordítani a felsőjét, de nem nagyon megy neki.
- Na siess már. - sürgetem meg és elindulok a konyhába, de utánam nyúl és a fenekemre csap. - Héé. - nézek vissza rá mérgesen, mire felpattan a kanapéról és egy alsógatyában jön utánam.
A konyhába érve berakja a tányért a mikróba és miközben várjuk, hogy leteljen az egy perc finoman a pulthoz nyom és lágy puszikat ad a nyakamra. Jól esően felsóhajtok és végigsimítok a hátán. De tudom, hogy ha most nem vetek véget ennek, akkor ismét a kanapén fogunk kikötni és akkor már tényleg éhen halnék. Amikor meghallom a mikró csipogását erőtlenül eltolom magamtól Tomot és a meleg spagettivel a kezemben leülök az asztalhoz.
- Akkor... - kezdi, de után rögtön befejezi és csak tétován néz rám.
Mivel a szám tele van az isteni spagettijével, ezért csak kérdőn nézek rá és várom, hogy folytassa a mondatot.
- Szóval, akkor tetszik a ház? - kérdezi és lassan körbenéz, mire bólintok egyet. - Biztos?
- Tom nyögd ki, amit akarsz. - mondom türelmetlenül és egy újabb adagot csavarok a villámra.
- Tudod, arra gondoltam, hogyha tényleg bejön, akkor esetleg ideköltözhetnél.
A kezem hirtelen megállt a levegőben, ahogy a számhoz emeltem a villát és csak néztem előre. Egy kicsit meglepett, most ezzel, de boldog voltam, hogy gondolt erre.
- Komolyan? - mosolyodok el, mire egy aprót bólint. - Hát persze, hogy ideköltözök. - állok fel és boldogan a nyakába ugrok.
- Örülök, de már most kezdek félni a ruhamennyiségedtől. - neveti el magát, mire a vállára csapok.
- Nincs is sok ruhám. - mondom felhúzott szemöldökkel. - De most mutasd meg a jövendőbeli szobánkat. - kérem és izgatottan elindulok a lépcsőn a felső szintre.
- Ez az. - nyit be az egyik szobába, amikor odaérünk és előreenged engem.
A nagy ablakoknak köszönhetően iszonyat világos van és a kilátás is eszméletlen. A hátsó kert felé néz és a távolban látni lehet a belváros egy kisebb részét. Az óriási franciaággyal szemben egy plazma tv van felakasztva a falra és mellette egy fehér ajtót látok meg. Mosolyogva fogom meg a kilincset és lassan kinyitom. Egy nagy gardrób van berendezve itt és ahogy láttam Tom pár ruhája már helyet talált a szekrényekben.
- Ez eszméletlen, imádom az egészet. - nézek hátra. - Mikor kezdhetek cuccolni, főnök? - kérdezem és közelebb megyek hozzá.
- Tetszik a megszólítás. - mosolyog le rám, mire megforgatom a szemeimet. - Egyébként akkor, amikor akarsz. Akár holnap.
- Várom már. - állok lábujjhegyre és szájon puszilom.
A délután további részében nagyon sokat beszélgettünk, de néha-néha inkább csókcsatákat vívtunk az unalmas fecsegések helyett. Bár ez nem is olyan meglepő, hiszen már 3 éve vártam ezekre a napokra. Legszívesebben el se mozdultam volna mellőle, de fél 7 felé elindultunk vissza hozzám, mert Adam-el egy igencsak komoly beszélgetés várt ránk.
- Akkor majd hívlak. - mondtam Tomnak a lakásom előtt. - Szia.
- Rendben, szia. - köszön el mosolyogva és kiszállok az autójából.
A kezemet tördelve másztam meg a lépcsőfokokat egészen az ajtómig, majd lassan kinyitottam a zárat és beléptem az előszobába. Levettem a cipőmet és a tükörbe nézve megigazítottam a hajamat.
- Hol voltál? - hallok meg egy mély hangot és ijedten megfordulok. Szerencsére csak Adam az, úgyhogy veszek egy mély levegőt és megpróbálom lelassítani a szívverésemet.
- Jézusom, majdnem összeestem. - megyek hozzá közelebb és ledobom a kanapéra a táskámat. Őszintén nem hittem volna, hogy már most itt lesz, azt gondoltam, hogy majd felhív és megbeszéljük, hogy mikor jön át.
- Bocs. - mondja monoton hangon és a falnak dől. - Szóval hol voltál?
- Csak mászkáltam a városban, kiszellőztettem a fejem, meg ilyenek. - teszem karba a kezem és megállok előtte 1 méterre.
- Láttam az ablakból, hogy egy férfi autójából szálltál ki. - szűkíti össze a szemeit, amitől egy kicsit megijedek. - Hazudsz.
- Nem fontos, hogy hol voltam. - vonok vállat. - Szeretnék neked valamit mondani, de ne húzd fel magad.
- Megcsaltál? - kérdezi hirtelen, mire elkapom a tekintetemet róla és mást kezdek bámulni. - Kivel? - hangja már korántsem volt monoton, sokkal inkább mérges és vádló.
- Nem fontos. - nézek vissza a szemébe. - Szeretném, ha befejeznénk! - mondom ki és rögtön könnyebnek érzem magam. - Már nem érzek irántad szerelmet és tovább akarok lépni.
- Mi van? - jön közelebb egy kicsit. - Te most komolyan szakítani akarsz velem?
- Nem, nem akarok, hanem már megtettem. - válaszolom neki magabiztosan. Nagy erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ne remegjen meg a hangom vagy ne süssem le a szemeimet. - Légyszíves add vissza a kulcsaimat és ne keress többé. - nyújtom ki a kezemet, mire a zsebébe nyúl és átadja nekem azt. - Köszi.
- Nem hiszem el, hogy vége. - mondja már halkabban és végigsimít a kezemen.
- Sajnálom. - a padlót kezdem bámulni és egy kicsit elhúzódok tőle.
- Ha esetleg szükséged lenne valakire, akivel beszélgetni szeretnél engem hívhatsz nyugodtan.
- Köszi. - mosolyodok el és egy pillanatra felnézek rá,.
- Hát akkor én azt hiszem megyek. - kerül ki lassan.
- Rendben. - megyek utána. - Szia. - köszönök el tőle és még pár pillanatig nézem, ahogy távolodik aztán becsukom az ajtót.
Örülök, hogy azért viszonylag könnyen ment a dolog, de tudtam, hogy nem lesznek tányérdobálások meg ordibálások, ennyire ismerem Adamet és tudom, hogy ő nem ilyen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnáltam meg, mert még mindig szeretem, de már csak barátként. Egy biztos, most hogy már ennek vége jöhet valami egészen más, ami nem is annyira új, inkább csak valaminek a folytatása...
Bill új tetoválása
2012. febr. 8. 17:01 - írta Hope89
Ma osztotta meg Bill a BTK alkalmazásban ezt a képet, amin a legeslegújabb tetoválását mutatja meg. Nekem az első pillanatban nem tetszett, de aztán egyre jobban megnéztem és utána már beleszerettem. Annyira szép rajta az a madár és az egész olyan Billes. :DD Na meg azok az ujjak. *-* :"D Nektek mi a véleményetek a tetkóról?
Ui.: Mi történt, hogy ennyire lecsökkentek a komik? :O A negatív komiknak is örülök, mert legalább tanulok belőlük...
2.évad 7.rész - Ebéd helyett más
2012. febr. 4. 17:00 - írta Hope89Sziasztok! (: Sajnálom, hogy még csak most lett kész az új Fogságban rész, de most majd jobban igyekszem. Próbáltam egy kicsit hosszabbra, remélem sikerült. :'D Oh, és új háttere van a blognak, remélem tetszik és a betűk is elolvashatóak. :D Komiknak örülnék. :$ Jó olvasást!
- Párizsba? - kérdezek vissza és rögtön lehervad a mosoly az arcomról. - Miért pont oda?
- Mert az a szerelmesek városa. - válaszolja Adam. Hirtelen elönt a bűntudat. Olyan mintha forogna velem a világ és legszívesebben bevallanék neki mindent. Az egészet, azt hogy régen elraboltak és hogy iszonyat szerelmes voltam Tomba és most 3 év után felbukkant és ismét belé zúgtam, jobban mint valaha is belé fogok. - Nem is örülsz? - látom, hogy rosszul esik neki a reakcióm, de ennek egyáltalán nem tudok még boldogságot színlelni sem.
- Nem erről van szó, csak nem mehetnénk máshová? - kérdezem és próbálom menteni a helyzetet.
- Hát a jegy nem visszaváltható. - válaszolja és elteszi. - Miért nem jó Párizs?
- Csak nem szeretem a francia nyelvet. - hazudom bénán és a hajamat kezdem babrálni.
- Akkor most mit csináljak ezekkel? - kérdezi idegesen, mire nem válaszolok semmit, csak nézek rá. Megértem, hogy most kiakadt, mert én is ki lennék az ő helyében.
Ezután nem nagyon szólalt meg ő se és én se. Tudom, hogy bocsánatot kéne tőle kérnem, de nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Sokszor felpillantottam rá, de ő mindvégig csak a tányérját bámulta. Miután megettük a vacsoránkat - ami alatt úgyszintén nem szólt egy mukkot sem- hamar távoztunk és hazafelé vettük az irányt.
- Most haragszol? - kérdezem halkan a kocsiban. Ez egy elég hülye kérdés volt, hiszen magától értetődik.
- Inkább hagyjuk. - motyogja és bekapcsolja a rádiót.
- Sajnálom, ha megbántottalak. - mondom és lehalkítom a zenét. - De menjünk el máshova. - mosolyodok el, de semmit sem reagál.
- Már nem érdekel, maradjunk inkább itthon. - parkol le és egy picit felém fordul. - Ma inkább nem maradok itt, ha nem baj.
- Ahogy gondolod. - nem akartam belemenni abba, hogy most miért nem, jobb most ez így nekem is...
Lassan elköszöntem tőle és felmentem a lakásomba. Kicsit lehangolt ez az este és csak arra vágytam, hogy beszélgethessek valakivel. Félre kell tennem a büszkeségem és fel kell hívnom Tomot.
Ledobtam a táskámat a kanapéra és egy mozdulattal lerúgtam magamról a cipőimet. Egy kicsit izgultam, hogy mit mond majd a reggel történtek után, vagy hogy egyáltalán felveszi-e... Nem lepődnék meg, ha kinyomná. Ráültem a kanapé karfájára és kikerestem a számát. Türelmesen hallgattam végig a búgásokat, majd egy kattanás után beleszólt egy mély férfihang.
- Szia, Nina. - önkénytelenül is elmosolyodtam és a szoknyám aljával kezdtem játszadozni. Már csupán a hangja hallatán is gyorsabban kezdett verni a szívem, még akkor is, ha egy kicsit mérges volt és haragudott rám.
- Én csak szeretnék tőled bocsánatot kérni. - kezdem kislányosan. - Nem gondolom, hogy érzéketlen és bunkó vagy, csak akkor kicsit mérges voltam.
- Felejtsük el, én is hülye voltam. - sóhajtja el magát. - Már otthon vagy?
- Igen, nem sikerült valami jól. - húzom el a szám.
- Mit szólnál hozzá, ha holnap délelőtt átmennék érted és nálam ebédelnél? Akkor elmesélhetnéd, hogy mi volt...
- Az jó lenne. - vigyorodok el. - Spagettit csinálsz, ugye? - emlékszek vissza arra a napra, amikor először és utoljára csinált nekem abban a házban, ahol majdnem lebuktunk a rendőröknél, mert az egyik szomszéd kihívta ránk.
- Ha szeretnéd.
Pár percig még beszélgettünk a holnapi napról, majd jó éjszakát kívántunk egymásnak és letettük. Késő volt már és nagyon fáradtnak éreztem magam, úgyhogy csak az ágyamra vágytam. Átöltöztem a pizsamámba és a fogmosás után lefeküdtem a párnák közé. Az oldalamra fordultam és szép lassan elnyomott az álom...
Reggel kipihentek keltem fel, igaz egy kicsit késésében voltam. Gyorsan felvettem egy nyári kis ruhát, majd megcsináltam a hajamat és szinte már készen is voltam. A sminkeléssel most nem akartam foglalkozni, szóval azt kihagytam. Rekord idő alatt sikerült elkészülnöm, úgyhogy dobtam még egy SMS-t Adamnek.
" Beszélnünk kéne. Este átjössz? "
Elhatároztam magam, hogy végre kimondom, hogy fejezzük be. Azt szeretném, ha ő is boldog lenne és megtalálná az igazit, nem pedig rám pazarolná az időt. A következő pillanatban kopogtak az ajtómon és mosolyogva mentem kinyitni.
- Szia. - ölelem át Tom nyakát és szájon puszilom. Hiányzott már a közelsége, legszívesebben el se engedtem volna.
- Mehetünk? - kérdezi mosolyogva, mire bólintok és elindulunk. - Na mi volt este? - néz rám kíváncsian.
- Hát megajándékozott 2 repülőjeggyel. - veszek egy mély levegőt. - De a jegyek Párizsba szólnak. Gondolhatod mennyire örültem neki... - húzom el a szám, mire bólint.
- Kiakadt?
- Kicsit, de a legrosszabb az volt, hogy hozzám se szólt. - válaszolom és kinyitja nekem a kocsi ajtót. - Köszi. - megvárom, amíg ő is beszáll, aztán elindítja az autót. - Azt hiszem ma este szakítok vele.
- Komolyan? - néz rám nagy szemekkel. Gondolom nem várta, hogy ezt fogom mondani, de azért látom a szemén, hogy örül neki.
- Igen. - válaszolom miközben a fülem mögé tűröm a hajam. - Estére áthívtam magamhoz.
- Az jó. - bólint és rám mosolyog. - Talán utána könnyebb lesz nekünk is.
- Remélem. - nézek ki az ablakon és nem is beszélünk többet, amíg oda nem érünk.
Kicsit meglepődtem, amikor kiértünk a belvárosból és mellékutcákon kezdtünk haladni, nagy családi házak között.
- Nem azt mondtad, hogy egy lakásban élsz? - néztem rá kérdőn, mire elmosolyodott.
- Csak addig, amíg a házam nincs teljesen kész. - pillant rám. Egy kicsit meglepett ezzel a kijelentésével. - Bill sokat segít benne, amikor van egy kis ideje, de még mindig nem tökéletes. Kell még pár bútor és néhány szobát talán még átfestetek, de azt szeretném, ha megnéznéd.
- Értem, szóval van egy házad. - mosolyodok el.
- Igen. - parkol le. - Itt is vagyunk. - mutat előre és kiszállunk.
Lassan végigfuttatom a szemem a házon és a nagy udvaron, majd Tomra nézek.
- Ez nem semmi. - mondom, mire mellém lép és a két keze közé fogja az arcom.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. - csókol meg. - Gyere nézd meg belülről is. - megfogja a kezem és a bejárati ajtóhoz megyünk. Előhúz a zsebéből egy kulcsot és könnyedén kinyitja a zárat.
Az előszobába belépve kíváncsian kezdek jobbra-balra nézegetni. Amit először megpillantok az a nappali. Világos falak és nagy tér, benne pedig fekete bútorok. Látszik, hogy mindent nagyon átgondoltak és őszintén szólva nagyon jól is néz ki. A szemben lévő szoba a konyha, ami nagyon nyitott. Szinte egybe van a nappalival.
- Menjünk fel. - szólal meg Tom és elindulunk a lépcsőn.
Lassan lépkedek utána és csak forgok össze-vissza, hogy mindent megnézhessek, ezért néha le is maradok. Nagyon harmonikus az egész ház, mindegyik szobára nagy figyelmet fordítottak, de azért még vannak befejezetlen helyiségek is.
- Annyira szép itt minden. - mondom már a konyhába és figyelem, ahogy Tom kirakja a spagettit a tányérokra. - Ügyes voltál.
- Hát nem csak enyém az érdem. - vigyorodik el és leteszi a kanalat a pultra.
- Majd Billt is megdicsérem, ha végre bemutatsz neki. - ölelem át a nyakát és lábujjhegyre állok.
- Megszeretnéd ismerni? - fogja át a derekam.
- Persze. - bólintok, mire megcsókol. Nem nagyon fogjuk magunkat vissza és mohón kezdjük falni egymás ajkát. Hirtelen felkap az ölébe, mire automatikuson átkulcsolom a lábam a derekán. Elindulunk valamerre, de nem nyitom ki a szemeimet, csak reménykedek, hogy Tom tudja merre tart. A fejem alá teszi a kezét és óvatosan lefektet valamire. Egy pillanatra eltolom magamtól, hogy körbenézhessek, aztán miután észreveszem, hogy a kanapén fekszünk visszahúzom magamhoz és ott folytatjuk, ahol az előbb megálltunk...
7.rész - Terv/ Séta/ Ex
2012. jan. 29. 18:26 - írta Hope89Sziasztok! Tudom nagyon régen volt rész, de egyre kevesebb időm van és kedvem is az íráshoz. De most majd megpróbálok egyre többet írni. Köszönöm a komikat és remélem tetszik majd ez a rész. :)) Jó olvasást!
Mivel már úgyse tudtam volna visszaaludni elindultam a konyhába és csináltam magamnak egy bögre kávét. Álmosan felültem a pultra és úgy szürcsölgettem a fekete löttyöt.
Próbáltam visszaemlékezni a tegnap estére, de néhol homályosak voltak a képek. Azt tudom, hogy amikor visszamentünk a házba sokat táncoltunk, de utána már szakadás van...
Ásítozva leugrottam a pultról és a fürdőbe mentem. A sminkem el volt kenődve és a hajam is gubancos volt, úgyhogy beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a frissítő langyos vizet. Egy kicsit idegesített, hogy nem tudom hogyan kerültem haza és hogy mondtam-e valami gyanakvót Tomnak.
Próbálom a legegyszerűbben összetömöríteni a történéseket és egy jó 10 perc múlva, már a küldés gombra kattintok rá. Nem tervezem, hogy több oldalas élménybeszámolókat írok neki a napjaimról, szóval remélem nem is nagyon várja el.
Épp kapcsoltam ki a gépet, amikor rezegni kezdett a telefonom. Megnyitottam az üzenetet és felolvastam magamba.
"Rendben. Akkor érted megyek 4 körül."
- Ki ér rá ennyire? - kérdezem halkan és hátralépek, hogy betudjam csukni az ajtót, amikor észreveszek valamit a földön.
***
Másnap dél körül ébredtem fel és végre teljesen kipihentnek éreztem magam. Boldogan lépkedtem a fürdőszobába és a tegnap esti kellemetlen dolog nem is jutott eszembe. Örültem, hogy délután találkozhatom majd Tommal. Egyre szimpatikusabb és azért a külseje sem utolsó, akárhányszor meglátom mindig megmozgatja a fantáziámat.
Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd csináltam egy késői reggelit és a szokásos helyemen, a tv előtt fogyasztottam el. Ahogy múltak a percek egyre jobban vártam, hogy eljöjjön a megbeszélt időpont. Áttörést akartam az ismerkedésünkben végre. Nem szeretném, ha egyszer csak túl késő lenne és az újság csődöt mondana. Nem akarom elveszíteni ezt az állást, mert sehol máshol nem néznék el a késéseimet és hamar kirúgnának. Gondolkozni kezdtem, hogy mit kéne csinálnom, hogy még jobban megkedveljen Tom. Hirtelen felugrottam a kanapéról és a telefonomhoz mentem, hogy tárcsázzak egy számot...
***
4 után pár perccel Tom megcsörgetett és elindultam le a parkolóba, ahol várt rám. Nagy mosollyal az arcomon léptem ki az ajtón és elindultam az autó felé. Boldog voltam, hogy eltudtam intézni azt, amit akartam, most már csak reménykednem kell, hogy tényleg bejön majd nála.
- Szia. - ülök be és ránézek.
- Szia. - nyalja meg a száját. - Hogy vagy? - veszi fel a napszemüvegét és elindulunk. Teljesen megnyugodtam, amikor megláttam, hogy teljesen normálisan néz rám. A bulira inkább nem kérdezek rá, mert a végén még azt hiszi, hogy annyira ki voltam ütve, hogy nem is emlékszem semmire, ami végül is teljesen igaz...
- Jól, köszi. - válaszolom és a fülem mögé tűröm a hajam. - Boldog vagyok, mert hamarosan jön valaki hozzám.
- Igen? Kicsoda? - néz rám vigyorogva.
- Nem mondom meg, de ha akarod majd bemutatlak neki. - ajánlom fel, mire bólint.
- Kíváncsian várom.
Pár perc múlva meg is érkeztünk egy kis kávézóhoz, de mivel nagyon sokan voltak bent, ezért úgy döntöttünk, hogy elvitelre kérjük a rendelést és inkább elmegyünk egyet sétálni. A legközelebbi parkra esett a választásunk, úgyhogy egymás mellett lépkedve mentünk át a nagy fák alatt.
- És kiderült, hogy kitől kaptál virágot? - néz rám, mire meglepődök. Nem gondoltam volna, hogy emlékezni fog erre. Amikor ezt mondtam neki, már volt bennünk egy kis pia, meg aztán utána se fogtuk magunkat nagyon vissza...
- Öhm, igen. - jut eszembe Jason. - Bár jobb lett volna, ha nem. - mosolyodok el és beleiszok a kávémba. Nem akarom felhozni a "volt kapcsolatok" témát, szóval remélem nem kérdezősködik többet.
- Nem kívánt személy?
- Valami olyasmi. - válaszolom bólintva, de már nagyon szívesen elterelném a szót.
- Ex? - és süllyedt. A legrosszabb kérdés, amire ha nem válaszolok rögtön levágja, hogy az, ha viszont hazudok, akkor később kiderülhet és csalódni fog bennem...
- Igen. - húzom el a szám. - Ő nem is jutott eszembe, amikor megkaptam a rózsákat. Már régen szakítottunk és eddig még egy SMS-t sem küldött, nem mintha hiányzott volna. - mondom őszintén, mire megfogja a kezem. Próbálom nem túlságosan kimutatni az arcomon a meglepődést, ezért csak rámosolygok.
- Mit szólnál hozzá, ha gondolatelterelésként elkísérnél engem egy vacsorára? - kérdezi felhúzott szemöldökökkel és még mindig nem engedi el a kezem. Jól esik, hogy ilyen kedves és próbál törődik velem.
- Ma?
- Tudom, hogy későn szólók, szóval megértem, ha már van valamilyen programod.
- Nem, szabad vagyok. - válaszolom, mire elmosolyodik. - És kik lesznek még ott?
- A banda többi tagja meg pár ember a menedzsmentből. Nyugodtabb körülmények között is megünnepeljük az új lemezt és szinte mindenki hozni fog valakit.
- Értem. - mosolygok rá és megcsörren a telefonom. - Upsz, bocsi. - engedem el a kezét és a táskámba kezdek turkálni a mobilom után. Amikor végre megtalálom gyorsan benyomom a zöld gombot és a fülemhez emelem.
- Hol vagy? - szól bele egy mély hang.
Új szereplő
2012. jan. 28. 19:29 - írta Hope89Már majdnem a fele is megvan az új Countdown résznek, szóval most már bejelenthetem, hogy új szereplője lesz. Még nem tudom, hogy mennyire sokáig marad a történetben, de ameddig itt lesz, addig biztosan nagy szerepe lesz. ;)
Jason Turner
Nem az lesz sztár...
2012. jan. 26. 20:44 - írta Hope89
Nem az lesz a sztár, aki híres, és tele van vele a sajtó, hanem aki tud támaszt és vigaszt nyújtani akkor, amikor nehéz perceik vannak azoknak, akik bíznak benne. Akinek a zenéjében találnak lélekhez szólót.
Hamarosan!
2012. jan. 21. 11:43 - írta Hope89
Sziasztok!
Nem ez nem rész, sajnos, de azért olvassátok el. :DDD Tudom, hogy mostanában nem nagyon aktivizálom magam, de nagyon elfoglalt vagyok. A blogot nem fogom bezárni, szóval mindenkit megnyugtatok. Ennek ellenére egy kis időre van szükségem. Viszont nagyon sok ötletem van. Remélem azért várjátok a részeket és nem felejtitek el a blogot. Mivel manapság teljesen feleslegesen raktam ki az Alienbe a linket, ha új rész volt, ezért oda se fogom többet kirakni. Ez lesz az utolsó, tehát ha valakit érdekel a blog az nézegessen fel néha, hátha van friss. Legyetek jók. XOXO
Tom ; I don't wanna live a day without you
2012. jan. 13. 14:42 - írta Hope89
Uhh de rég raktam be videót. :D Na szóval, a lényeg most az, hogy szerintem hétvégén nem rakok fel részt, mert nincs időm, meg kedvem sem egyáltalán írni... Remélem ez rövid időn belül megváltozik és akkor újból tudok felrakni frisst. Most egy kis pihire van szükségem, mert tudom, hogy csak rosszat tudnék írni. Szerencsére már vége a félévi hajtásnak, de majd csak ezután jön az igazi tanulás. Nekem májusban (asszem xd) lesz töri vizsgám (utálom a törit) és bele kéne húznom, aztán ott van az imádott fizikám is... Meg most egyre többet járok ki a barátnőimmel. Nade nem untatlak halálra titeket... xD Legyetek jók, majd jelentkezem valamikor. :DDD (Ui.: bocsi az összeszedetlen cuccért, de tényleg ekkora förtelem vagyok most, hogy még egy ilyen kis szöveget se tudok normálisan leírni xd)